MAGYAR IGEVONZATOK SZERB KÖZEGBEN
Главни садржај чланка
Сажетак
A Kárpát-medencében kisebbségben élő magyarok nyelve bizonyos mértékben a többségi nyelv hatása alá került, és gyakran másként beszélik a nyelvet, mint az anyaországban élő egynyelvű magyarok, hiszen a domináns nyelv szabályainak alkalmazása a másik nyelvben nyilvánvaló a nyelv minden szintjén, legfőképp lexikai szinten. Jelen tanulmányban a szerb, mint domináns nyelv hatását vizsgálom a vajdasági magyar diákok nyelvhasználatában, méghozzá az igevonzatok szempontjából, hiszen, annak ellenére, hogy az anyanyelv struktúráit elsajátítja a gyerek 10–12 éves koráig, a környezetnyelv hatására gyakran normától eltérően kezdi használni azokat, ami a nyelv rendszerének a módosulásához vezet(het). A kutatás célja megtudni 1) milyen mértékben hat a szerb ige vonzatstruktúrája a hasonló magyar szerkezetre azokban az esetekben, amikor a két nyelv igéi más mondatszerkezetet kívánnak, 2) különbözik-e ezen befolyás mértéke az általános és középiskolás diákok, ill. az egyetemi hallgatók anyanyelvhasználatában, valamint 3) milyen tényezők befolyásolják a két grammatika interferenciáját, ill. a szerb nyelvre jellemző vonzatok használatát a magyar nyelvben. A kutatást Újvidéken végeztem, teszt formájában, melyet magyar ajkú, ill. magyarul tanuló bilingvális diákok és egyetemi hallgatók töltöttek ki. A teszt olyan véletlenszerűen felsorolt mondatpárokat tatalmazott, melyekben a két nyelv igéi különböző módon viselkednek, pl. az adott igének mindkét nyelvben határozói vonzata van, de a vonzatok a két nyelv vonatkozásában szerkezetileg különböznek, vagy pl. a magyar igék olyan határozói vonzatokat tartalmaznak, amelyek szerb fordításban tárgyi vonzatként realizálódnak. A feladatokban szereplő vonzatokat zárójelben adtam meg, a diákoknak kellett ezeket megfelelő módon a mondatba illeszteni. A kutatás eredménye arra utal, hogy a szerb nyelv hatása egyre csökken és a magyar nyelv normájától eltérő válaszok száma nem fokozódik sem gyakorisági, sem súlyossági szempontból, azonban ez nagyrészt az adatközlők megoszlásának következménye.
Downloads
Детаљи чланка
Референце
Andrić E. (2000). Közvetlen alaki tükrözés az újvidéki magyarok nyelvhasználatában. Borbély A. (szerk.). Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében (11-16) Budapest: MTA Nyelvtudományi Intézetének élőnyelvi osztálya.Andrić, E. (2003). A szerb nyelv hatása a magyar általános iskolás tanulók nyelvére a Vajdaságban, Gábrityné dr. Molnár I. & Mirnics Zs. (szerk.). Kisebbségi létjelenségek, Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások. Szabadka: MTT Könyvtár. 193–214.
Andrić, E. (2004a). A vajdasági magyar gyerekek nyelvhasználatában tapasztalható környezet-nyelvi hatásokról. P. Lakatos I.–T. Károlyi M. (szerk.). Nyelvvesztés, nyelvjárásvesztés, nyelvcsere. Budapest: Tinta. 153–162.
Andrić, E. (2004b). Iskoláskori kátnyelvűség Vajdaságban. Papp Gy. (szerk.) Mi ilyen nyelvben élünk. Nyelvszociológiai és korpuszvizsgálati tanulmányok. Szabadka: MTT Könyvtár. 249–268.
Burzan, M., Petrović, V., & Vajda J. (1992). Srpsko-mađarski rečnik glagolske rekcije = Szerb–magyar igei vonzatok szótára. Újvidék: Újvidéki Egyetem Délszláv Nyelvek Intézete.
Grosjean, F. (1992). Another view of bilingualism. Harris, R. J. (ed.). Cognitive Processing in Bilinguals Amsterdam: North-Holland. 51–62.
Hegedűs, A. (2009). Egy kisérlet a nyelvjárások mondattani alapú elkülönítésére. É. Kiss, K.–Hegedűs, A. (szerk.). Nyelvelmélet es dialektológia. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 163-174.
Hegedűs, A. (2012). A vonzatosság a magyar nyelvjárásokban. Budapest–Piliscsaba: Szent István Társulat.
Juhász, D. (2001). A magyar nyelvjárások területi egységei. Kiss, J. (szerk.). Magyar dialektológia. Budapest: Osiris. 262-324.
Katona, E. (2002). Az igevalencia szerb–magyar viszonylatú kontrasztív vizsgálata. Doktori disszertáció. Újvidéki Egyetem, Bölcsészettudományi Kar.
Katona, E. (2010). Nyelvről nyelvre. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar.
Katona, E. (2013). Metafora és vidéke. Tanulmányok a kognitív nyelvészet és az írásbeli szövegalkotás vizsgálata köréből. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar.
Kiss, J. (2013). A regionális nyelvhasználat és a nyelvi kontaktusok. Problémavázlat. Agyagási, K., Hegedűs, A.–É. Kiss, K. (szerk.). Nyelvelmélet és kontaktológia 2. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 80–94.
Komlósy, A. (1992). Régensek és vonzatok. Kiefer, F. (szerk.). Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan. Budapest: Akadémiai Kiadó. 299–527.
Kovács Rácz, E. (2011). Nyelvi attitűdök a vajdasági magyarság körében. Újvidék: Sajnos.
Lanstyák, I. (2000). A magyar nyelv Szlovákiában. Budapest: Osiris.
Lulić, E. (2013). Újvidék sétálóutcájának nyelvi tájképe. Fedinec, Cs.–Szoták, Sz. (szerk.). Hatérhelyzetek VI. Változó világ – változó közösségek a Kárpát medencében. Budapest: Balassi Intézet. 177–198.
Mikes, M.–Junger, F. (1979). Az igevonzatok. Szerbhorvát-magyar kontrasztív nyelvtan 5. Újvidék: BTK.
Silling, I. (1979). Összehasonlító kutatás a magyar és a szerbhorvát igevonzatok köréből. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei 39–40/XI évfolyam. 123–143.