THE 21TH CENTURY INTERPRETATION OF „A 19TH CENTURY” HUNGARIAN CRIME NOVEL Reconstruction of the genre in Róbert Milbacher’s Léleknyavalyák [Soul Sores]
Главни садржај чланка
Сажетак
Roman Roberta Milbahera Léleknyavalyák [Duševne boljke] – Ili o prirodi samoubistva i drugih sredstava usmrćivanja, objavljen 2018. godine, sebe definiše kao kriminalistički roman napisan krajem 1860-ih, u formi tog doba. Prihvatajući ovu samorefleksiju, istraživanje prikazano u ovoj studiji predstavlja savremeni mađarski književni poduhvat za naknadnu rekonstrukciju žanrova i načina govora prethodnih vekova, upoređujući tako Milbaherov roman u kontekstu romana nastalih pod tim uticajima (Trilogija Testvériség [Bratstvo] Lasla Martona, istorijski roman Marije Vasađi Pokolkerék [Pakleni točak]). Uz sve ovo, postavlja nekoliko modela svoje interpretacije: ispituje i mogućnosti da se tumači referencijalno, kao psihološki i kao kriminalistički roman.
Komparativna istraživanja daju odgovore ne samo na pitanja žanrovske konstrukcije interpretiranog romana, već i na razumevanje mađarske detektivske priče 19. veka i njenog uticaja na druge žanrove, kao i promišljanje prisustva ovog žanra u savremenoj nastavi književnosti.
Downloads
Metrics
Детаљи чланка
Референце
Balázs, E. A. (2004). Utazás és mágia Márton László Testvériség című regényében. Jelenkor, 47 (4): 456–471.
Bence, E. (2012). Báthory Zsigmond arcképe (31–37). Barokk kor, barokk idő: új magyar „barokk” regény (63–69). Történelem, (napló)regény Vasagyi Mária: Pokolkerék. (71–77). In: B. E. Arachné szőnyege. A magyar irodalom alakulástörténeti „szövevénye” a XVIII. század végétől napjainkig. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium.
Bence, E. (2012a). A szöveg alapú történelmi tapasztalat. In Évkönyv. Tanulmánygyűjtemény. Szabadka: Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, 10–21.
Bence, E. (2015). A referenciális olvasás lehetőségei. In B. E. Virtuális irodalomtörténet. Veszprém: Iskolakultúra, 155–166.
Bence, E. (2021). Lehet-e nem létező nyelven regényt írni? Vasagyi Mária Pokolkerék című művéről. Korunk, 32 (4): 34–40.
Benyovszky, K. (2007). Bevezetés a krimi olvasásába. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
Berczik, Á. (1875). Czakó Zsigmond. Székfoglaló. A Kisfaludy-Társaság évlapjai.
/75, 10. kötet. 70–155.
https://books.google.rs/books?id=QDVnAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (2022. március 4.)
Borbély, Sz. (2006). „A tovább gondolkodó olvasó…” Márton László regénye és a Kártigám. In B. Sz. Árkádiában. Történetek az irodalom történetéből. Debrecen: Csokonai Kiadó, 37–41.
Dózsa, J. (1893). Czakó Zsigmond élete és művei. Kolozsvárt: Gombos és Sztupjárt, 120.
Dörgő, T. (2004). Czakó Zsigmond és világértelmező drámái. Budapest: Napkút Kiadó.
Gerold, L. (2002). „Keblem egy megszentesült csatatér…” (A romantikus drámai beszédmód egy változata: Czakó Zsigmond). Hungarológiai Közlemények, 34/8 (3): 101–108.
Hojdák, G. (2016). Műfaji és retorikai határsértések Czakó Zsigmond Leona című drámájában. Irodalomtörténet, 27 (2): 164–185.
Kiss, A. K. (2018). Czakó Zsigmond életéről és öngyilkosságáról. Irodalomtörténeti adalékok egy kortárs regényhez. Litera.hu. 2018. december 1. https://litera.hu/irodalom/publicisztika/irodalomtorteneti-adalekok-egy-kortars-regenyhez.html (2022. március 3.)
Kovách, L. (1842). De autochira. Értekezés az öngyilkosságrol. Pestini: Typist Landerer et Hachenast.
Márton, L. (1998). Kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa). Jelenkor, 41 (2): 146–168.
Márton, L. (1999). Az áhítatos embergép. Pécs: Jelenkor.
Mesterházi, M. (2018). Embervizsgálat irodalommal. Revizor. Kritikai portál. 2018. 12. 9. https://revizoronline.com/hu/cikk/7592/milbacher-robert-leleknyavalyak-avagy-az-ongyilkolas-s-egyeb-elveszejto-szerek-termeszeterol (2022. március 4.)
Milbacher, R. (2021). Miért lőtte főbe magát Czakó Zsigmond. In Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban. Budapest: Magvető, 147–153.
Solt, A. (1940). Czakó Zsigmond, a tépett lélek. Irodalomtörténet, 29 (1): 49–64, http://real-j.mtak.hu/2808/1/IrodalomTortenet_1940.pdf (2022. március 4.)
Steinmacher, K. N. (2018). A léleknyavalyákról. Dunszt, 2018. 12. 27. https://dunszt.sk/2018/12/27/a-leleknyavalyakrol/ (2022. március 4.) DOI: https://doi.org/10.12968/sece.2018.27.12a
Szegő, J. (2009). A krimik feltámadása. Litera. hu. 2009. április 26. https://litera.hu/magazin/tudositas/a-krimik-feltamadasa.html (2022. március 4.)
Szilágyi, M. (2005). „sötét halálával az öngyilkolásnak…” Czakó Zsigmond halála. Irodalomtörténet, 35/86 (1): 20–41. = Sz. M. (2007.) Határpontok. Budapest: Ráció, 103–108.
Toldi, É. (2008). Történeti és poétikai reflexiók metszéspontján. Hungarológiai Közlemények, 39/9 (1): 95–107.
Tóth, Á. (2021). Mennyire vannak összhangban a tantervek a hatékony és korszerű irodalomtanítással? Hungarológiai Közlemények, 52/23 (3): 78–89.
Tóth, Á. (2021a). „Az irodalomtudomány nyelve is frissíthető”. Híd, 87 (1–2): 130–148.
Versényi, Gy. (1882). Adalékok Czakó Zsigmond életéhez. Figyelő, 13, 321–323.
Zsembery, B. (2018). „Egy kisded bűnregény” bűntény nélkül. Jelenkor Online. http://www.jelenkor.net/visszhang/1081/egy-kisded-bunregeny-bunteny-nelkul (2022. március 4.)