THE 21TH CENTURY INTERPRETATION OF „A 19TH CENTURY” HUNGARIAN CRIME NOVEL Reconstruction of the genre in Róbert Milbacher’s Léleknyavalyák [Soul Sores]

Главни садржај чланка

Erika Bence

Сажетак

Roman Roberta Milbahera Léleknyavalyák [Duševne boljke] – Ili o prirodi samoubistva i drugih sredstava usmrćivanja, objavljen 2018. godine, sebe definiše kao kriminalistički roman napisan krajem 1860-ih, u formi tog doba. Prihvatajući ovu samorefleksiju, istraživanje prikazano u ovoj studiji predstavlja savremeni mađarski književni poduhvat za naknadnu rekonstrukciju žanrova i načina govora prethodnih vekova, upoređujući tako Milbaherov roman u kontekstu romana nastalih pod tim uticajima (Trilogija Testvériség [Bratstvo] Lasla Martona, istorijski roman Marije Vasađi Pokolkerék [Pakleni točak]). Uz sve ovo, postavlja nekoliko modela svoje interpretacije: ispituje i mogućnosti da se tumači referencijalno, kao psihološki i kao kriminalistički roman.
Komparativna istraživanja daju odgovore ne samo na pitanja žanrovske konstrukcije interpretiranog romana, već i na razumevanje mađarske detektivske priče 19. veka i njenog uticaja na druge žanrove, kao i promišljanje prisustva ovog žanra u savremenoj nastavi književnosti.

Downloads

Download data is not yet available.

Metrics

Metrics Loading ...

Детаљи чланка

Како цитирати
Bence, E. (2022). THE 21TH CENTURY INTERPRETATION OF „A 19TH CENTURY” HUNGARIAN CRIME NOVEL: Reconstruction of the genre in Róbert Milbacher’s Léleknyavalyák [Soul Sores]. Годишњак Филозофског факултета у Новом Саду, 47(1), 315–332. https://doi.org/10.19090/gff.2022.1.315-332
Bрој часописа
Секција
Хунгарологија

Референце

Balázs, E. A. (2004). Utazás és mágia Márton László Testvériség című regényében. Jelenkor, 47 (4): 456–471.

Bence, E. (2012). Báthory Zsigmond arcképe (31–37). Barokk kor, barokk idő: új magyar „barokk” regény (63–69). Történelem, (napló)regény Vasagyi Mária: Pokolkerék. (71–77). In: B. E. Arachné szőnyege. A magyar irodalom alakulástörténeti „szövevénye” a XVIII. század végétől napjainkig. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium.

Bence, E. (2012a). A szöveg alapú történelmi tapasztalat. In Évkönyv. Tanulmánygyűjtemény. Szabadka: Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, 10–21.

Bence, E. (2015). A referenciális olvasás lehetőségei. In B. E. Virtuális irodalomtörténet. Veszprém: Iskolakultúra, 155–166.

Bence, E. (2021). Lehet-e nem létező nyelven regényt írni? Vasagyi Mária Pokolkerék című művéről. Korunk, 32 (4): 34–40.

Benyovszky, K. (2007). Bevezetés a krimi olvasásába. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.

Berczik, Á. (1875). Czakó Zsigmond. Székfoglaló. A Kisfaludy-Társaság évlapjai.

/75, 10. kötet. 70–155.

https://books.google.rs/books?id=QDVnAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (2022. március 4.)

Borbély, Sz. (2006). „A tovább gondolkodó olvasó…” Márton László regénye és a Kártigám. In B. Sz. Árkádiában. Történetek az irodalom történetéből. Debrecen: Csokonai Kiadó, 37–41.

Dózsa, J. (1893). Czakó Zsigmond élete és művei. Kolozsvárt: Gombos és Sztupjárt, 120.

Dörgő, T. (2004). Czakó Zsigmond és világértelmező drámái. Budapest: Napkút Kiadó.

Gerold, L. (2002). „Keblem egy megszentesült csatatér…” (A romantikus drámai beszédmód egy változata: Czakó Zsigmond). Hungarológiai Közlemények, 34/8 (3): 101–108.

Hojdák, G. (2016). Műfaji és retorikai határsértések Czakó Zsigmond Leona című drámájában. Irodalomtörténet, 27 (2): 164–185.

Kiss, A. K. (2018). Czakó Zsigmond életéről és öngyilkosságáról. Irodalomtörténeti adalékok egy kortárs regényhez. Litera.hu. 2018. december 1. https://litera.hu/irodalom/publicisztika/irodalomtorteneti-adalekok-egy-kortars-regenyhez.html (2022. március 3.)

Kovách, L. (1842). De autochira. Értekezés az öngyilkosságrol. Pestini: Typist Landerer et Hachenast.

Márton, L. (1998). Kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa). Jelenkor, 41 (2): 146–168.

Márton, L. (1999). Az áhítatos embergép. Pécs: Jelenkor.

Mesterházi, M. (2018). Embervizsgálat irodalommal. Revizor. Kritikai portál. 2018. 12. 9. https://revizoronline.com/hu/cikk/7592/milbacher-robert-leleknyavalyak-avagy-az-ongyilkolas-s-egyeb-elveszejto-szerek-termeszeterol (2022. március 4.)

Milbacher, R. (2021). Miért lőtte főbe magát Czakó Zsigmond. In Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban. Budapest: Magvető, 147–153.

Solt, A. (1940). Czakó Zsigmond, a tépett lélek. Irodalomtörténet, 29 (1): 49–64, http://real-j.mtak.hu/2808/1/IrodalomTortenet_1940.pdf (2022. március 4.)

Steinmacher, K. N. (2018). A léleknyavalyákról. Dunszt, 2018. 12. 27. https://dunszt.sk/2018/12/27/a-leleknyavalyakrol/ (2022. március 4.) DOI: https://doi.org/10.12968/sece.2018.27.12a

Szegő, J. (2009). A krimik feltámadása. Litera. hu. 2009. április 26. https://litera.hu/magazin/tudositas/a-krimik-feltamadasa.html (2022. március 4.)

Szilágyi, M. (2005). „sötét halálával az öngyilkolásnak…” Czakó Zsigmond halála. Irodalomtörténet, 35/86 (1): 20–41. = Sz. M. (2007.) Határpontok. Budapest: Ráció, 103–108.

Toldi, É. (2008). Történeti és poétikai reflexiók metszéspontján. Hungarológiai Közlemények, 39/9 (1): 95–107.

Tóth, Á. (2021). Mennyire vannak összhangban a tantervek a hatékony és korszerű irodalomtanítással? Hungarológiai Közlemények, 52/23 (3): 78–89.

Tóth, Á. (2021a). „Az irodalomtudomány nyelve is frissíthető”. Híd, 87 (1–2): 130–148.

Versényi, Gy. (1882). Adalékok Czakó Zsigmond életéhez. Figyelő, 13, 321–323.

Zsembery, B. (2018). „Egy kisded bűnregény” bűntény nélkül. Jelenkor Online. http://www.jelenkor.net/visszhang/1081/egy-kisded-bunregeny-bunteny-nelkul (2022. március 4.)