THE 21TH CENTURY INTERPRETATION OF „A 19TH CENTURY” HUNGARIAN CRIME NOVEL Reconstruction of the genre in Róbert Milbacher’s Léleknyavalyák [Soul Sores]
Main Article Content
Abstract
Róbert Milbacher's novel Léleknyavalyák [Soul Sores] – Or on The Nature of Suicide and Other Means of Wasting, published in 2018, defines itself as a criminal novel written in the late 1860s, in the wording of the age. Accepting this self-reflection, the research presented in this study is a contemporary Hungarian literary endeavor for the subsequent reconstruction of the genres and modes of speech of previous centuries, thus comparing Milbacher’s novel in the context of the novels created with them (László Márton’s trilogy Testvériség [Fraternity], Mária Vasagyi’s historical novel Pokolkerék [Hell’s Wheel]) . Meanwhile, he sets up several models of his interpretation: he also examines the possibilities of interpreting it referentially, as a psychological novel, and as a crime story.
The comparative studies provide answers not only to the questions concerning the genre construction of the interpreted novel, but also to the understanding of the 19th century Hungarian detective story and its influence with other genres, as well as reflect on the presence of this genre in contemporary literary education.
Downloads
Metrics
Article Details
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 International License.
References
Balázs, E. A. (2004). Utazás és mágia Márton László Testvériség című regényében. Jelenkor, 47 (4): 456–471.
Bence, E. (2012). Báthory Zsigmond arcképe (31–37). Barokk kor, barokk idő: új magyar „barokk” regény (63–69). Történelem, (napló)regény Vasagyi Mária: Pokolkerék. (71–77). In: B. E. Arachné szőnyege. A magyar irodalom alakulástörténeti „szövevénye” a XVIII. század végétől napjainkig. Újvidék: Bölcsészettudományi Kar – Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium.
Bence, E. (2012a). A szöveg alapú történelmi tapasztalat. In Évkönyv. Tanulmánygyűjtemény. Szabadka: Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, 10–21.
Bence, E. (2015). A referenciális olvasás lehetőségei. In B. E. Virtuális irodalomtörténet. Veszprém: Iskolakultúra, 155–166.
Bence, E. (2021). Lehet-e nem létező nyelven regényt írni? Vasagyi Mária Pokolkerék című művéről. Korunk, 32 (4): 34–40.
Benyovszky, K. (2007). Bevezetés a krimi olvasásába. Dunaszerdahely: Lilium Aurum.
Berczik, Á. (1875). Czakó Zsigmond. Székfoglaló. A Kisfaludy-Társaság évlapjai.
/75, 10. kötet. 70–155.
https://books.google.rs/books?id=QDVnAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false (2022. március 4.)
Borbély, Sz. (2006). „A tovább gondolkodó olvasó…” Márton László regénye és a Kártigám. In B. Sz. Árkádiában. Történetek az irodalom történetéből. Debrecen: Csokonai Kiadó, 37–41.
Dózsa, J. (1893). Czakó Zsigmond élete és művei. Kolozsvárt: Gombos és Sztupjárt, 120.
Dörgő, T. (2004). Czakó Zsigmond és világértelmező drámái. Budapest: Napkút Kiadó.
Gerold, L. (2002). „Keblem egy megszentesült csatatér…” (A romantikus drámai beszédmód egy változata: Czakó Zsigmond). Hungarológiai Közlemények, 34/8 (3): 101–108.
Hojdák, G. (2016). Műfaji és retorikai határsértések Czakó Zsigmond Leona című drámájában. Irodalomtörténet, 27 (2): 164–185.
Kiss, A. K. (2018). Czakó Zsigmond életéről és öngyilkosságáról. Irodalomtörténeti adalékok egy kortárs regényhez. Litera.hu. 2018. december 1. https://litera.hu/irodalom/publicisztika/irodalomtorteneti-adalekok-egy-kortars-regenyhez.html (2022. március 3.)
Kovách, L. (1842). De autochira. Értekezés az öngyilkosságrol. Pestini: Typist Landerer et Hachenast.
Márton, L. (1998). Kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben (Két példa). Jelenkor, 41 (2): 146–168.
Márton, L. (1999). Az áhítatos embergép. Pécs: Jelenkor.
Mesterházi, M. (2018). Embervizsgálat irodalommal. Revizor. Kritikai portál. 2018. 12. 9. https://revizoronline.com/hu/cikk/7592/milbacher-robert-leleknyavalyak-avagy-az-ongyilkolas-s-egyeb-elveszejto-szerek-termeszeterol (2022. március 4.)
Milbacher, R. (2021). Miért lőtte főbe magát Czakó Zsigmond. In Legendahántás. 50+1 tévhit a magyar irodalomban. Budapest: Magvető, 147–153.
Solt, A. (1940). Czakó Zsigmond, a tépett lélek. Irodalomtörténet, 29 (1): 49–64, http://real-j.mtak.hu/2808/1/IrodalomTortenet_1940.pdf (2022. március 4.)
Steinmacher, K. N. (2018). A léleknyavalyákról. Dunszt, 2018. 12. 27. https://dunszt.sk/2018/12/27/a-leleknyavalyakrol/ (2022. március 4.) DOI: https://doi.org/10.12968/sece.2018.27.12a
Szegő, J. (2009). A krimik feltámadása. Litera. hu. 2009. április 26. https://litera.hu/magazin/tudositas/a-krimik-feltamadasa.html (2022. március 4.)
Szilágyi, M. (2005). „sötét halálával az öngyilkolásnak…” Czakó Zsigmond halála. Irodalomtörténet, 35/86 (1): 20–41. = Sz. M. (2007.) Határpontok. Budapest: Ráció, 103–108.
Toldi, É. (2008). Történeti és poétikai reflexiók metszéspontján. Hungarológiai Közlemények, 39/9 (1): 95–107.
Tóth, Á. (2021). Mennyire vannak összhangban a tantervek a hatékony és korszerű irodalomtanítással? Hungarológiai Közlemények, 52/23 (3): 78–89.
Tóth, Á. (2021a). „Az irodalomtudomány nyelve is frissíthető”. Híd, 87 (1–2): 130–148.
Versényi, Gy. (1882). Adalékok Czakó Zsigmond életéhez. Figyelő, 13, 321–323.
Zsembery, B. (2018). „Egy kisded bűnregény” bűntény nélkül. Jelenkor Online. http://www.jelenkor.net/visszhang/1081/egy-kisded-bunregeny-bunteny-nelkul (2022. március 4.)